1. fejezet

Bútorokban hiányos, hatalmas lakás ablaka előtt dermedten áll egy erőteljes férfi. A szürkület fényében ernyedt kezében tartva nézi telefonját, miközben bontja a hívást. Rozsdabarna függönybe kapaszkodva nekidönti fejét az ablaknak, és hirtelen rosszullét fogja el. Felgyűri a már amúgy is gyűrött inge ujját, hátha ezzel hőhullámai elmúlnának, de az émelygése tovább erősödik. Gyors léptekkel a mosdó felé veszi az irányt; kínok között vágyik arra, hogy hideg vízbe márthassa arcát, és nagyot kortyolhasson belőle, hogy leküzdhesse a rátört légszomját. Szemüvegét a kagylóra téve a hűs folyadékból tenyerébe merít, erősen megdörzsöli arcát, és a tükörrel szembenéz. Nyirkos borostájáról csöpög a víz ajkára. Nyalogatva mély levegőket vesz, és farkasszemet néz önarcképével. Hosszasan kémleli testén a vizes inget, ahogy az rátapadva kemény izmaira nyugtatja felhevült bőrét. Résnyire nyitott szájjal, lélegezve rátámaszkodik a mosdóra, majd szemüvegét feltéve, kémlelve önmagát visszatér gondolatai világába a hangpostára.

Tenyerébe vett halántékát szorongatja, és kisiet az ágyra dobott telefonért hangosan gondolkodva.

– Ezt nem hiszem el! Hogy történhetett ez? Csak miattad tettem! És most? A rohadt életbe! Minden elromlott. Nem történhet meg újra! Nem, nem hagyhatom! – ezzel felkapva telefonját, a kocsikulcsért zsebébe kotorva elhagyja lakását, tempós léptekkel a kocsijáig rohan.

Hatalmas volt a forgalom a városban, de őt nem érdekelte semmi. Nem látott, nem halott a belső hangon kívül semmit. Vaknak és süketnek érezte magát. Zúgott a feje, szinte lüktetett a homlokán kitüremkedő ér a dühtől. Zavartan vette, kapkodta a levegőt, mint aki elmerülni készül tehetetlenként az óceán mélyére. Vágtatott a kocsik között jobbra és balra előzve, hátha hamarabb ér a célhoz. A hatalmas városi fényár csak jobban beszűkítette a gondolatait. Nem volt olyan állapotban, hogy tudjon elmélkedni az adott helyzeten. A házak által visszhangzott zaj hirtelen csöndesebbé vált, és a folyó felett a szél zúgása váltotta. A vízben visszaverődtek a város és a híd fényei, de Hektor csak a Citadella fényeire koncentrált. Kereste több kilométer távolságból