I. fejezet

MIVEL AZONOSULOK?

Azt már tudjuk, hogy a hitnekünksegít. De mégis,hogyanhiggyünk, mibenhiggyünk, amikor a világ tele van rossz emberekkel?

Az élet úgy hozta, hogy sok ember megtisztelt a bizalmával és megnyílt nekem. Egy dolog közös bennük, magamat is ideértve: mind tettek olyan dolgot életükben, amit utólag megbántak. Ami bántotta a lelkiismeretüket. Amitől rosszul érezték magukat. Amit szégyelltek – akár saját maguk előtt is.

Nekem személy szerint volt egy abortuszom, és hogy még nagyobb legyen a bűntudatom, én voltam a hibás 99%-ban. Akkor nem tudtam, hogy milyen hatása lesz a világképemre. Sok ember azt mondja, hogy „a magzat egy egyszerű, sejtszinten lévő kezdemény, ne érezd magad rosszul miatta”. Mindent megtettem azért, hogy elhiggyem ezt a materialista narratívát és ne csináljak nagy lelki ügyet belőle.

A biológiai igazság úgy áll, hogy annak a magzatnak dobogott a szíve. Érzett fájdalmat. És énmegöltem.Énöltem meg! (Érdekes világban élünk, ahol a házi kedvenceket gyereknek tekintjük, de a méhbe ágyazódott magzatról – amik egyszer mi is voltunk – a világ el akarja hitetni velünk, hogy csak egy alkalmatlankodó sejtcsomó.)

A szívem mélyén azonban tudtam – bár mindent megtettem azért, hogy elnyomjam magamban –; átléptem egy határt.Az igaz érzéseinket csak elnyomni lehet, megszüntetni nem.

A helyzetet csak rontotta, hogy olyan „katolikus” környezetben mozogtam, ahol egyenesen gyilkosnak tartották az olyan nőket, mint én.

Hát, próbálj boldog lenni ezzel a tudattal! Hajrá!

Nem ment. Az alkoholba menekültem a fájó valóság elől: ez egy feloldhatatlan konfliktus volt bennem, ha tetszik; megbocsáthatatlan bűn. Úgyhogy bölcsen hallgattam róla, bár belül megevett a bűntudat. Nem számított, hogy hány emberrel teszek jót vagy hánynak segítek az életben, egy