: Fellegi Hanna
: A csoda - amikor az élet értelmet nyer -
: novum publishing
: 9783711603333
: 1
: CHF 12.50
:
: Erzählende Literatur
: Hungarian
: 236
: Wasserzeichen
: PC/MAC/eReader/Tablet
: ePUB
Nem egy könyvet, hanem az élet esszenciáját tartod a kezedben - választ az összes kérdésre, mely titokban minden egyes embert foglalkoztat. Igen, Téged is. Vajon miért olyan a világ, amilyen? Miért gonoszok az emberek? Hogyan éljek kétségbeesés nélkül a saját elmúlásom tudatában? Ha létezik valamilyen istenféle, nem tudott volna valami...jobbal el?állni?! Végs? soron: van-e értelme ennek az élet nev? projektnek, és ha van, akkor micsoda? A kérdés nem az, hogy léteznek-e igazi válaszok. Léteznek. Tudom, mert leírták magukat általam. Én csak a tollat fogtam és nagyon figyeltem. A kérdés az: mersz-e esélyt adni nekik? 'A csoda az egyik legérzékenyebb és legérdekfeszít?bb könyv, amivel jó ideje találkoztam. Segít megérteni a létezés gazdagságát...zseniális.' - Fodor Zsuzsa, pszichológus 'Meggy?z?désem, hogy Hanna tollát a Szentlélek vezette.' - Rolik Róbert atya

I. fejezet

MIVEL AZONOSULOK?

Azt már tudjuk, hogy a hitnekünksegít. De mégis,hogyanhiggyünk, mibenhiggyünk, amikor a világ tele van rossz emberekkel?

Az élet úgy hozta, hogy sok ember megtisztelt a bizalmával és megnyílt nekem. Egy dolog közös bennük, magamat is ideértve: mind tettek olyan dolgot életükben, amit utólag megbántak. Ami bántotta a lelkiismeretüket. Amitől rosszul érezték magukat. Amit szégyelltek – akár saját maguk előtt is.

Nekem személy szerint volt egy abortuszom, és hogy még nagyobb legyen a bűntudatom, én voltam a hibás 99%-ban. Akkor nem tudtam, hogy milyen hatása lesz a világképemre. Sok ember azt mondja, hogy „a magzat egy egyszerű, sejtszinten lévő kezdemény, ne érezd magad rosszul miatta”. Mindent megtettem azért, hogy elhiggyem ezt a materialista narratívát és ne csináljak nagy lelki ügyet belőle.

A biológiai igazság úgy áll, hogy annak a magzatnak dobogott a szíve. Érzett fájdalmat. És énmegöltem.Énöltem meg! (Érdekes világban élünk, ahol a házi kedvenceket gyereknek tekintjük, de a méhbe ágyazódott magzatról – amik egyszer mi is voltunk – a világ el akarja hitetni velünk, hogy csak egy alkalmatlankodó sejtcsomó.)

A szívem mélyén azonban tudtam – bár mindent megtettem azért, hogy elnyomjam magamban –; átléptem egy határt.Az igaz érzéseinket csak elnyomni lehet, megszüntetni nem.

A helyzetet csak rontotta, hogy olyan „katolikus” környezetben mozogtam, ahol egyenesen gyilkosnak tartották az olyan nőket, mint én.

Hát, próbálj boldog lenni ezzel a tudattal! Hajrá!

Nem ment. Az alkoholba menekültem a fájó valóság elől: ez egy feloldhatatlan konfliktus volt bennem, ha tetszik; megbocsáthatatlan bűn. Úgyhogy bölcsen hallgattam róla, bár belül megevett a bűntudat. Nem számított, hogy hány emberrel teszek jót vagy hánynak segítek az életben, egy