Emily Kenegennek hívnak. Egy olcsó albérletet bérlek Ani iskolájához viszonylag közel, New York város szívében. Az apartman régi építésű, valószínűleg az idők során egy gyár raktárépületéből alakíthatták ki, mert a régi tűzoltórendszer még mindig a mennyezetről lóg le.

Az iskola innen kb. negyedóra buszozás és metró, plusz öt perc séta a munkahelyemtől.

Ani az egyetlen kislányom, aki 8 éves kis huncutság. Dupla energiabomba, aki boldogságot hoz mindenkinek az életébe, aki csak kicsit is megismeri. Nemrég töltöttem be a 4. X-et. Későn szültem – lehet, hogy a világhoz való hozzáállásom vagy az öncentrikus életmódom miatt telt ennyi időbe, hogy megérjek igazán az anyaságra. Igazából nem tudom. Válófélben vagyok az első és egyetlen férfitól életemben. 23 éve ismerjük egymást, iskolai szerelem… egyből együttlét, egyből házasság. Igazán semmi más tapasztalatom nincs párkapcsolati téren, csak az, amit az elmúlt 2 évtizedben élhettem meg Steve-vel, a férjemmel.

Az albérlet nem egy luxus, viszont takarékos és tiszta hely. Pedáns természetemet édesanyámtól örököltem. No, nem az a fajta vagyok, akinél élén kell állnia mindennek, azonban szeretem, ha tiszta és rendezett környezetben tudom tenni a dolgaimat. A válásunk Steve-vel megvisel, annak ellenére is, hogy tudom, hogy ez az egyetlen helyes út, amit sajnos egyedül kell végigjárnom.

Nem volt szélsőségesnek mondható gond közöttünk, csak egyszerűen kiszerettünk egymásból. Létezik ilyen? Talán igen.

Habár az idő elteltével, ahogy kezdenek az érzéseim és gondolataim kitisztulni, egyre több dolog realizálódik bennem, ami együttélésünk során fel sem tűnt. Az, ahogy néha bánt velem, és érzelmileg manipulált,