A kezdetekről

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki úgy döntött, hogy megtekinti könyvemet. Ígérem, megteszek mindent azért, hogy spirituális utamat minél élményszerűbben, tényekre, konkrétumokra alapozva és az igazság teljes hitében föltárjam önnek. Mindaz a megtapasztalás, amit itt leírok, a valóságnak megfelel, velem történt és folyamatosan történik most is. Remélem, hogy minden kedves érdeklődőnek segíthetek egy kicsit, aki hasonló élményeken megy keresztül, gyakran elkeseredik és „nem látja az alagút végét”, vagy éppen csak nem tudja, hogy mi miért történik vele. Aki még nem mélyedt el a spiritualitásban, de szeretne fejlődni, annak is igyekszem mindent érthetően föltárni.

Írásomban azt próbálom megvilágítani, hogy jelen életünk történéseit nagymértékben befolyásolják előző életeinkben tett megtapasztalásaink. Most látom magam előtt az arcát, kedves olvasó. Lehet hitetlen, esetleg kíváncsi, de az is előfordulhat, hogy azonnal leteszi a könyvet, mert kerek-perec kijelenti, hogy mindez, úgy ahogy van, egy nagy butaság. Hm. Ha tizenöt évvel ezelőtt mondanak nekem ilyeneket, akkor lehet, hogy én is teljes szkepticizmussal, vagy esetleg fölháborodással fogadom ezt a témát. Annak ellenére, hogy –így utólag visszaemlékezve – már gyerekkoromban is voltak számomra megmagyarázhatatlan megéléseim, amelyeket nem mondtam el senkinek, nehogy butának, ostobának, vagy csak „gyereknek” tartsanak, akinek nagy a képzelőereje. A döntés mindenkinek a saját kezében van, de bárhogyan is határoz, jusson eszébe, hogy nincs jó vagy rossz
döntés, hanem egyszerűen csak van.

De lássuk a tényeket! Kérdezem én: történt már olyasmi önnel, hogy megmagyarázhatatlanul félt valamitől, vagy a boltban, sorban álláskor hirtelen pánik fogta el, és nem tudta, hova is tegye a dolgot? „Mitől vagyok betojva? Hiszen megvan mindenem, amire csak szükségem van, most kaptam egy jó hírt, tele vagyok tervekkel, csak úgy ömlenek belőlem a remek ötletek. Akkor mi a csuda bajom van?” Nos, velem már előfordult ilyesmi. Vagy például találkozunk valakivel, akire úgy tekintünk, mintha már legalábbis ezer éve ismernénk, s meredten nézünk rá, mint a birka. P