Eldurvítottak

1985. július 27-én, egy szombati napon a Délmagyaroszágban az alábbi, „Disznófej” című egypercesem jelent meg, ami megtette a hatását oda-vissza. Íme, a cikkem.

Mikor bement a vállalathoz, még nem gondolta, milyen napnak néz elébe. Gyorsan megkávézott, és jelentkezett a főnökénél „munkaelosztásra”.

A főnökasszony jelentőségteljesen hátradőlt székében, hatalmas tokáján széles aranylánc csillogott. Zöld szemhéja alól nézte előtte álló beosztottját, majd komótosan elővett egy hosszú SAN cigarettát, és rágyújtott. Tudta, tekintélye megköveteli, hogy a hozzá intézett kérdésre mindig egy perc múlva válaszoljon.

– Eddig még nem bíztam meg ilyen nagy feladattal. Sertésfej-értékesítési akciót kezdtünk. Feladata lesz, hogy kimenjen a boltokba, és a reklámtevékenység mellett az üzletvezetőket meggyőzze e kurrens termék kifogástalan minőségéről. És rendelésre bírja őket. Határozottan lépjen fel, és adjon el minél többet belőle. Vigyen magával egy mintát is, a hentesraktárba már leszóltam.

Rövidesen felakasztotta terhét a kerékpár kormányára. Az új városrész felé vette útját, az ottani ABC-ket szemelte ki áldozatul. Nem tudta, hogyan fog majd hozzá, de egyelőre nem is sokat gondolkozott rajta.

Az ABC-ben az üzletvezetőt kereste. Bemutatkozott. Hellyel, majd cigarettával és kávéval kínálták.

– Egy kurrens termék értékesítési akcióját kezdtük el – mondta. – Szeretném, ha minél többet rendelnének, az igényeket korlátlanul ki tudjuk elégíteni.

A üzletvezető érdeklődve figyelte a nagy táskát. Pick szalámit remélt benne, esetleg Fesztivál kolbászt, legrosszabb esetben makói csípőset a reprezentációs alapból. Hősünk nem csigázta tovább az érdeklődést, széles mozdulattal kitette a fejet a dohányzóasztalra. A hatás minden képzeletet felülmúlt. Az üzletvezetőnek remegni kezdett a szája. Nem lehetett tudni, sírásra fog-e görbülni, vagy hamarosan elönti az agyát a vér, s dühöngeni fog.