Bevezetés

Első nagy tettét követően, hogy tudniillik létrehozta a történelmet, úgy tűnik, az ember most egy másik, ugyanolyan horderejű – ám lehet, hogy utolsó – lépésre készül: arra, hogy megszüntetve létezésének feltételeit megsemmisítse önmagát. A kérdés az, vajon ez a végkifejlet eleve benne van-e a megalkotott emberi történelemben, s így a mai ember nem tesz mást, minthogy beteljesíti a maga által eredendően elrendelt sorsát? Vajon napjainkban mindössze az történik csupán, hogy annak az aktivitásnak a kibontakoztatása során, amellyel az ember – nem utolsósorban éppen a többi élőlény kárára – kilépett a természet általi közvetlen meghatározottságából, egyúttal fokozatosan lebontja élete fenntartásának azokat a különös természeti feltételeit is, amelyek, összességükben, mint készen talált környezet, létmódja kialakításának feltételéit adták? Arról lenne szó, hogy oly mértékben és hatékonysággal gyakorolja az ember eme önsorsrontó működését, hogy immár globális szintre tágítva ki léthatárait, gyorsuló ütemben és egyre intenzívebben használja fel a számára még elérhető természeti erőforrásokat? Úgy tűnhet, mintha az ember ily’ módon új dimenzióba emelte volna az életnek azt a sajátos darwini törvényét, hogy a fajok mindaddig növekednek és gyarapodnak, amíg külső akadályba nem ütköznek. Az ember különös vonása ebben a tekintetben az volna, hogy életének készen talált természeti akadályait sorra átlépve immár egyáltalán a földi élet globális feltételeibe – sőt egyáltalán, a magasabb rendű élet –, legvégső határaiba ütközik. Ezt az ellentmondást – szemben az optimista történelemfelfogásokkal, melyeket az ismert „nem tudják, de teszik” tézisben Hegel nyomán talán Marx fogalmazott meg a legplasztikusabban – napjainkban a „tudják, de nem teszik” paradox kifejezéssel kellene felváltanunk. Ezzel arra utalunk, hogy miközben köznapi tapasztalatunkból és empirikus-tudományos vizsgálódásainkból egyre markánsabban rajzolódik ki az élhető környezet rombolásának folyamata (melyhez korántsem mellékes következményként kapcsolódik a klímakatasztrófa, a Föld biológiai sokféleségének gyorsuló csökkenése, a túlnépesedés és a globális egyenlőtlenség), azonközben a mind radikálisabb ökológiai mozgalmak, akciók és intézményes fellépések ellenére is a földi élet felté