Bevezetés

Kaptam három mondatot, hogy folytassam, ha tudom –
folytattam, ez a könyv lett belőle.

És még mindig folytatom…

Hava Istvánt eddig elsősorban onnan ismertük, hogy kiváló sörök kerültek ki a keze alól, ezúttal azonban a tollat forgatta sikerrel. Pontosabban, a klaviatúra billentyűzetén játszottak az ujjai. Nem megrendelésre válaszolt, nem programot szervezett, nem reklámszöveget fogalmazott, hanem regényt írt.

Vitathatatlan, hogy a 21. század világában egyre ritkább, hogy valaki több területen is tudjon érdemben alkotni, de István – a rá jellemző konoksággal – erre is rácáfol. Jelen írás első számú hőse Patrik, hiszen ő maga meséli el viselt dolgait. Ahogy a szerző, úgy Patrik is a maga útját járja, nehezen hagyja magát letéríteni az általa helyesnek vélt ösvényről. Annál érdekesebb felvetés, hogy az események hosszas és szövevényes láncolata vajon mennyiben táplálkozik az író személyes élményeiből. Mindez persze inkább csak érdekesség.

Az viszont tény, hogy Patrik kalandjai könnyedén ragadják magukkal az olvasót. A feszes tempójú, gazdag szókincsű, sűrű szöveg mondatai gördülékenyen állnak össze egyetlen hatalmas, összefüggő szövegtömbbé, monolitszerű textussá. A történetszövés dinamikája kiemelkedő, lendülete könnyedén ejti foglyul azt, aki belelapoz, belepillant, lényegében bármelyik oldalon.

Aki ismeri a szerzőt, tudja, hogy nem szenved hiányt önbizalomban, határozott elvek és szilárd elképzelések mentén éli életét. Úgy is lehetne mondani, nem könnyű ember. Ez a magabiztosság tükröződik, sőt árad szövegformázásában is. Elsőkönyves szerzőnél ritka ez a határozottság.

Amíg írt, soha nem éreztem benne a kételyt, h