2015 – Eszter a migráns terroristák nyomában
Eszter azon vette észre magát, hogy egy idő óta depresszív búskomorságba, elégedetlenségbe torkollott eddig kiegyensúlyozottnak hitt, nyugodalmas élete. A színes bulvárlapokat lapozgatva, melyek a gazdag és sikeres emberekről színes, csábító képekben adtak híradást, megvilágosodni látszott előtte az a már régóta a lelkében bujkáló érzés, hogy az ő élete mindeddig nagyon is köznapi, „kisstílű” volt. Sőt, alapjában véve, ha őszintén elemezné, jelentéktelen életet élt mindeddig…
Hogy milyen is lenne egy „nagystílű, értelmes élet”? Ezen gondolkozott éjszakákon át. Értelmesnek nevezhető talán egy politikus élete, aki valamit „megmozgat” és sikeresen előrevisz például az emberiség vagy saját hazája történetében; vagy egy költő vagy drámaíró élete, aki műveivel, alkotásaival felrázza az emberiséget; vagy egy zeneszerző, aki „halhatatlan” melódiákkal ajándékozta meg az emberiséget… igen, talán ilyen lehet egy értelmes és „nagyszerű élet”.
Neki talán Péterrel ilyen lehetett volna az élete. Ezt már akkor ösztönösen sejtette, megérezte, amikor először találkozott vele. A bölcsészeti karon az elsőéves évfolyamra 130 diákot vettek fel, Eszternek mégis csak egy arc maradt meg emlékezetében: egy feltűnően sápadt, feltűnően finom vonású arc, egy magas, sovány fiú arca, akinek szemében valami különös fény csillogott. Csak jóval később tudta meg, hogy Podmaniczky Péternek hívják, s hogy egy ősrégi magyar arisztokrata család utolsó férfisarja. Tehát megközelíthetetlen egy vidéki ügyvéd lánya számára, aki falusi környezetéből életében először került egy egyetemi nagyváros ismeretlen rengetegébe, s ebből kifolyólag nagyon félénken és bizonytalanul próbált valahogy hozzáigazodni a nagyvárosi élet számára ismeretlen szabályaihoz, rejtelmeihez. Podmaniczky Péter szabadosan, minden elfogódottság és gátlás nélkül mozgott ebben a nagyvárosi életben, sőt, mondhatni még kiváltságos helyzetét sem használta ki, pedig a nagybefolyású, országosan rettegett Kormorán elvtárs – aki kommunista klánjával Szeged egész városát a kezében tartotta – segítségével került be az egyetemre
