ELSŐ FELVONÁS

I.

Véda felnyitja a laptopot, írni kezd.

VÉDA: Tökéletesen kerek folyamat, de csak bizonyos idő távlatából látszik. Most állt össze kerek egésszé, kezdve a legelső találkozástól. Nem a szerelem, még mindig úgy gondolom, az némileg külön vonal, de van benne kivetítés. Á, mindegy, az egész egyben kerek mégis. Az én életemben így teljes.

Leírom az álmokat. Mindent leírok, amióta tudom, hogy olvasod. Álmomban felvágtam az ereimet a kádban. Eleinte alig akart folyni a vérem, utána elkezdett ömleni, és a kezem annyira fájt, hogy most is érzem. Már minden csupa vér volt, akkor felébredtem. Mit jelent az álom? Rossz lelkiállapotot? Ha megölném magam, elfelejthetnék mindent a családomról, ez nagyon jó lenne. Nem kellene tovább vinni a terhet, és nem lenne hiányérzetem. De tényleg kitörlődne minden? Vagy akkor is ott lenne, mert nincs menekvés? Ne haragudj, de a másik álom már nemcsak szentimentális, hanem kicsit pikáns is. Nem tehetek arról, mit álmodok. Úgy kezdődött, hogy mentem hozzád időpontra. Zöld ruha volt rajtam, gondolom azért, mert az a remény színe. Bementem a szobádba, ami teljesen másképp nézett ki, mint a valóságban. Nagyobb volt és más elrendezésű, sárgás fényben úszott. Leültem a páciensszékre. Ekkor te hirtelen felálltál, és odamentél egy ajtóhoz, ami olyan volt, mintha szekrényajtó lenne, kinyitottad, és kimentél rajta. Rájöttem, hogy az egy titkos kijárat, nem szekrény. Egy teljes órán keresztül nem jöttél vissza, én meg ültem és v