ELŐZMÉNYEK

2007 nyarán, Kapolcson betévedtünk egy jurta teaházba. Béke volt benn, illatos füstölők, szép kis csészékben zamatos teával kínálták a betérő látogatókat. Este nagy erejű szertartáson vettünk részt. Másnap délelőtt is visszamentünk, beszélgettünk, jó volt ott. Mondták, Mongóliában még sokan laknak jurtában. De jó lenne elmenni oda!

2008 tavasz. Tam … tam … tam … tam … tam … Középen megszólal a dob. Révülő lelkem átlépi a bodzás kút káváját, a csúszós, mohás téglákon óvatosan ereszkedem a mélybe. Bár tudom, testem a tisztáson biztonságban fekszik, mégsem szeretnék váratlanul lecsúszni a kút sáros, hideg vizébe.

Mindig van bennem egy kis félsz, hogy egyszer eltűnik a jól ismert járat, s hiába tapogatom körbe a falat, nem jutok át az alsó világba. Végre itt az alagút! Megtalálom a hűvös nyílást, közvetlenül a vízfelszín fölött. Sötét, de száraz, biztonságos. Előbb lehajolva, majd ahogy tágul, felegyenesedve, egyre gyorsabb léptekkel haladok rajta, már nyílik a barlang, és igen! Itt van a csengő-bongó erdő! Népmesékből ismertem már, de hogy valóban létezik, azóta tudom, amióta magam is láttam az ezüst törzsű fákat, a drágakőgyümölcsöket, hallottam, hogyan koccannak egymáshoz a smaragd levelek. Gondolatban köszöntöm azt a táltost, aki talán sok ezer évvel ezelőtt itt járt, s élményét népmesében örökítette meg.

Továbbhaladva kijutok a barlang másik nyílásán a selyemfű rétre. Itt már nincs sötét, ragyog a világ, a fűszálak lágyan hajlanak a lábam alatt, majd újra felegyenesednek, n