1. fejezet

Nasser a szemembe néz, majd helyezkedni kezd, végigdörzsöli a karjait. Röhögve kérdezem tőle:

– Mi van? Fázol?

– Nem tudom, miért jelenti ebben a bárban a légkondicionáló egyben a fagyasztót is.

Mondjuk, igaza van. Egy vízipipabárban ülünk, vagy fél órája beszélgetünk. Szeretjük ezt a helyet, mert közel van a királyi negyedhez, de nem járnak ide hercegek, inkább csak hétköznapi emberek. Itt jobban el tudunk lazulni, és nem botlunk folyton rokonba. A hatalmas üvegablak mellett ülünk, mert itt mindig olyan erős a légkondicionáló, hogy az embernek tényleg jólesik a betűző nap melege. Noha a nap már nyugodni készül, azért még jócskán van ereje.

– Feszült vagy a holnapi nap miatt? – kérdezi Nasser, amire csak felhúzom a vállam.

– Elég sok minden történt ma. Egész nap ott kellett lennem, annál a díszítésnél. Nem mintha lenne hozzá valami közöm, de apám közölte, hogy ott a helyem. Azért jó volt látni, miként szólalkozik össze olykor Billallal.

– Anna már izgul?

Erre átszellemülten elmosolyodom. Ha az igazat mondanám, akkor húgomat egy aggodalmaskodó kislánynak kéne leírnom. Holnap lesz az esküvője, otthon kész bolondokháza van. Jelenleg nem is bánom, hogy elköltöztem.

– Már vele is beszéltem ma. Részletesen be kellett számolnom neki arról, hogy milyen a helyszín. Nem is értem, mit várt. Három mondatban elmondtam neki.

Nasser bólogat, ebben eléggé egyformák vagyunk. Mindig röviden és lényegre törően beszélünk meg dolgokat.

– Akkor azért akartál te idejönni. Én meg azon gondolkodtam, hogy nincs neked jobb dolgod.

– Eleget tettem az ügy érdekében.

Kacsintok, ő is elneveti magát. Nasser mindenről tud, a bizalmasom. Tudja, hogy nagyon nehezen viselem ezt az egészet. Bevallom, ő segített sokszor dűlőre jutnom, amikor kétségek gyötörtek. Apának nem beszélhettem a dolgokról, de Nasser meggyőzött róla, hogy testvéremet támogatnom kell Billallal kapcsolatban. Végül a leveleket is csak ezért adtam át neki.

Kinézek az ablakon, elnevetem magam ismét, mert egy ember a motorjával szerencsétlenkedik. Próbálja berúgni, miközben a homlokáról törli az izzadságot. Nasser is odanéz.

– Betoljuk neki?

Erre még jobban nevetünk, mert éppen elmegy mellette két suhanc, akik kérdeznek tőle valamit. Valószínűleg ugyanazt, amit mi is.

A szemem hirtelen egy k