: Borsa Brown
: Gyalázat és hit
: Alomgyár Kiadó
: 9786155763915
: 1
: CHF 8.30
:
: Erzählende Literatur
: Hungarian
: 572
: DRM
: PC/MAC/eReader/Tablet
: ePUB

Egy elzárt amish közösség és a külvilág összecsapása Dorothy Miller, a fiatal amish lány Sarasotában éli mindennapjait. Bár közösségük visszahúzódik a világi élettől, de nem zárkózik el teljesen. Gregory Hamilton újabb üzleti tervet készül véghezvinni, nívós éttermet építene a városi amish piac helyén. A hely felvásárlása már folyamatban van, és ezzel az amish közösség tagjai is szembesülnek. Vajon felveszik a harcot azzal az emberrel, aki tönkre akarja őket tenni, vagy jámbor lélekként beletörődnek a helyzetbe? És mit tesz Dorothy Miller? Mi történik, ha kezünkbe vehetjük a sorsunk irányítását, de képtelenek vagyunk józanul dönteni, mert a szívünk nem engedi? Mi van, ha olyasvalakibe szeretünk bele, aki egyenesen az ellenségünk? És van, amikor már hiába a hit, az amish maffia is közbelép, egy igazán különleges ember vezetésével. Végül pedig mindenki szembesül vele, hogy a bűn az ajtajuk előtt áll, és arra vár, hogy beengedjék. Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Új sorozatában, a tőle megszokott módon, titkos világba enged betekintést, mely bővelkedik érzelmi magasságokban és mélységekben.

1. FEJEZET


DOROTHY

Érzem, hogy itt a hajnal. Orromban az illata, bőrömön a nedves szele… Elmosolyodom: a széna, a hajnali harmat és a tegnapi kaszálék keveredéséből felcsapódó, mások által kellemetlennek tartott szag ez, amit én nagyon is kedvelek.

Az ablakom nyitva van, szinte hallom a függöny lebegését, amitől kiráz a hideg. A szellő végigszalad a lábamon, a karjaimra kúszik, a melleim közé férkőzve jár táncot, ismét mosolyra fakaszt.

Ébreszt a drága hajnalom.

Július van, itt Sarasotában ez a legmelegebb hónap. Az ablakok éjszaka is nyitva vannak, próbáljuk a fából készült házunkat lehűteni. A fák lombjai suttognak. Sötétben ijesztőek, de napközben óvó árnyékkal takarják az épületet.

Hallom a falépcsőkön a lábak tompa dübörgését, anya közelít. Testemre húzom a vékony vásznat, amit még képes vagyok ebben a melegben elviselni magamon. Nem szeretném, ha anya észrevenné, hogy meztelenül alszom. Nyílik a szemem, érzékelem, hogy még szinte sötét van. Az ajtón anya dugja be a fejét, a kezében lévő petróleumlámpát maga elé nyújtja. Találkozik a pillantásunk, elmosolyodik. Sosem kell keltenie. Bár még ágyban vagyok, akárhányszor is jön jelezni a reggel érkezését, ébren várom.

– Áldott reggelt, Dorothy!

– Jó reggelt, anya. Máris megyek.

Ő kimegy, én a hátamra fordulok, és ismét lerúgom az anyagot. A lábaimat kifeszítve megnyújtóztatom minden porcikámat. Pár óra, és pokoli lesz a hőség. Mily csodás lenne ebből a reggeli frissességből elraktározni valamennyit, és a nap folyamán magamra szabadítani.

Felülök, a szellő még erősebben simogat, széttárom a karjaimat, a legszívesebben hosszú percekig élvezném az érintését, de vár a munka. Hallom, hogy David bátyám már szalad lefelé a lépcsőn, ő sosem közlekedik halkan. Neki az ébresztő után csupán pár percre van szüksége, már lent is ül az asztalnál, vár, hogy ehesse a reggelijét, és induljon apával dolgozni. Betty húgom sírdogálását apám mély orgánuma próbálja elnyomni. Ő még tulajdonképpen aludhatna, hiszen hároméves, de mivel a családból már mindenki talpon van, így neki sincs esélye nyugodtan szundikálni. Tudom, bármelyik nap úgy dönthetnek a szüleim, hogy Betty az én szobámba költözik, onnantól nekem is megszűnik a saját szoba kiv