1. fejezet

Első lépések

„Csak azittés amostlétezik. Bárhová is mész, mindig itt leszel.”

Egy augusztus végi nyári reggel Péter arra ébredt, hogy rohadtul fáj a feje. Belülről mintha valami óriási présgép nyomná, feszítené iszonyú erővel a belső koponyafal minden négyzetcentiméterét egyenlő erővel kifelé. Kibotorkált a konyhába, bevett egy fájdalomcsillapítót, és a tegnap estére gondolva mosolyra húzódott a szája.

Felesége 35. születésnapját ünnepelték. Anita gyönyörű asszony volt: 165 centiméter magas, teltkarcsú, hosszú fekete hajú, telt keblű, életvidám teremtés, aki rajongásig szerette a férjét.

A bulin a közeli barátok vettek részt, illetve Anita munkatársai jöttek el. Jó hangulat uralkodott, Péter remekül érezte magát, bár talán a kelleténél több whisky-kólát fogyasztott. Emlékezett, hogy a kora este folyamán egy ötvenes, jól szituált férfi szólította meg.

Szóba elegyedtek. Először Anitát dicsérte, majd a következő kérdést tette fel:

– Mivel foglalkozol? – kérdezte.

– Mármint én? – kérdezett vissza Péter.

– Igen. Te – szólt a másik.

– Ne haragudj, de te a feleségem munkatársa vagy? – kérdezte Péter.

– Nos, nem igazán – válaszolta a férfi. – Én a feleséged munkatársának vagyok a… hmm, a barátja. Igen, azt hiszem ez a jó szó, a barátja.

– Perpillanat szabadúszó vagyok – válaszolta Péter.

Magában egy kissé dühös volt a másikra, mert a kérdés emlékeztette arra a helyzetre, amiben éppen most volt, és ami miatt nem érezte jól magát. Ugyanis munka nélkül volt. Már egy hónapja, amióta a vállalkozás, ahol dolgozott, csődbe ment. A válság a céget is elérte, ahol különféle projektek előkészítéséért és szervezéséért felelt. Az építőipar volt az első a gazdasági ágazatok közül, amelyet a válság megcsapott. Péter cége az elsők között ment tönkre. Elbocsájtották.

Amióta az eszét tudta, dolgozott, de most már egy hónapja csak a lehetőségek után futkosott, eddig nem sok sikerrel. A tartalékaiból még futotta, de tökéletesen tisztában volt vele, hogy még két hónapig bírja