: Melissa Moretti
: Fehér holló
: Adamo Books
: 9789634530886
: 1
: CHF 3.90
:
: Erzählende Literatur
: Hungarian
: 198
: DRM
: PC/MAC/eReader/Tablet
: ePUB
Ebben a történetben az olvasó megismerkedhet az üdítőital-gyártás rejtelmeivel, hiszen főhősei ebből élnek. De az eseményeket személyes tragédiák és örömök is átszövik. Leona, az italgyári menedzser tartja el mozgássérült húgát, amikor hamis vádak alapján elbocsátják. Miképpen lesz képes ismét talpra állni, sőt megtalálni azt a fajta boldogságot, amely nagyon ritkán köszönt be egyszerre négy ember életébe? A 'ritka, mint a fehér holló' példázata itt többszörösen igazolódik, míg két nő és két férfi sok nehézség után együtt találja meg nemcsak a szerelmet, de a boldogulás útját is.

Minden jó

 

Leona kiszállt a kocsijából. Erőteljes mozdulattal csapta be az ajtaját, és már távolodott a járműtől, amikor megnyomta a kulcstartó gombját. A központi zár két gépi sikoltással jelzett vissza: „Nyugodt lehetsz, gazdám, minden ajtó és ablak zárva van”.

Leona olykor elképzelte, hogy a tárgyak is beszélnek, főleg azok, amelyek őt szolgálják. Otthon nemegyszer „visszaszólt” neki a villanykapcsoló, a garázsajtó, az olló, a konyhakés, éppenséggel a hűtő vagy a villanytűzhely is. „Éles vagyok, gazdám!”, vagy „Rendesen hűtök ám, gazdám”, „Máris nyílok, szolgálatodra, gazdám!”

Most ez csak egy villanás volt a fejében, aztán máris elhagyta a vállalati parkolót. A bejáratnál a mágneskártyájával megérintette a fali készüléket, mire az ajtó megnyílt előtte. Tudta, hogy kamerák figyelik. „Mintha legalábbis egy hadiüzemben lennénk”, gondolta, már nem először az utóbbi hónapokban. „Ehhez képest ez csak egy üdítőital-gyár”, tette hozzá magában.

Az épület az irodaház volt. Az üzem mögötte helyezkedett el, hátul pedig a nagy rakodó és a felhalmozó. A hatalmas területű betonpadlóra mindig más gyümölcs került, egyszerre mindig több száztonnányi érkezett és pár napig maradt, míg folyt a feldolgozás. De a színes halmokat csak a ház harmadik emeletéről lehetett látni. Leona ablaka éppen oda nyílt.

A lifteknél mások is várakoztak. Marietta, a marketing-osztály titkárnője éppen a postát vitte felfelé. Ott állt Boltram, a főnök egyik helyettese, aki az utóbbi időkben, mint hírlik, „biztonsági kérdésekkel” foglalkozik a cégnél. Leona tüntetően megnézte a lift melletti falon a cég emblémáját, a stilizált almát, felül a kacson egy szintén stilizált, majdnem, ovális levéllel. Nagy betűk hirdették, hogy ez itt a FRUCTON vállalat főépülete, vagy ahogy sokan mondani szokták: az „agya”.

Marietta vékony volt, szemüveges, alacsony, csinos. Mindig úgy ment a házban bárhová is, hogy a mozdulataival, tekintetével, még a járásával is jelezze a férfiaknak: „Itt vagyok, nyitott vagyok minden kapcsolatra, tessék..!” Talán éppen ezért nem nag