Második / Készüljön fel lelkiismeretesen

Néhány évvel ezelőtt a New York-i Rotary Club díszebédjén egy kiváló kormánytisztviselő tartott beszédet. Érdeklődéssel vártuk, mit fog mondani hivatala tevékenységéről.

Szinte az első pillanatban látszott, hogy nem készült fel az előadásra. Először megpróbált rögtönözni. Amikor ez a kísérlet kudarcot vallott, előhúzott a zsebéből egy marék papirost, amelyek között körülbelül akkora rendezettséget sikerült felfedeznem, mint mondjuk egy adag szemétkupacban a kukáskocsiban. Egy ideig a lapokkal babrált, közben egyre zavarodottabb lett, ide-oda csapongott. Percről percre mind szánalmasabbá, idegesebbé vált. Tovább hebegett-habogott, sűrű bocsánatkérések közepette, lázasan próbált valami rendszerűséget teremteni a papírlapok között, és remegő kézzel emelte a poharat kiszáradt ajkaihoz. Végtelenül szomorú látvány volt ez a teljesen kétségbeesett ember, aki azért került ilyen helyzetbe, mert nem készült fel az előadásra. Végül lerogyott a székébe; soha életemben nem láttam még ennyire megszégyenült előadót. Úgy tartott előadást, ahogy Rousseau szerint a szerelmes írja a levelét: úgy kezdte el, hogy nem tudta, mit fog mondani és úgy fejezte be, hogy fogalma sem volt, miről beszélt.

1912 óta szakmai kötelességeim közé tartozik, hogy évente több mint ötezer beszédet értékeljek. Innen az a tapasztalat, ami - akár egy Mount Everest - az összes többi fölé emelkedik: csak a fölkészült előadó érdemli meg, hogy magabiztos legyen. Hogyan is remélhetné bárki, hogy beveszi a félelem erődjét, ha hiányos fegyverzettel vagy lőszer nélkül indul az ütközetbe? „Hiszem", mondta Lincoln, „hogy soha nem leszek olyan tapasztalt szónok, hogy zavar nélkül beszélni kezdjek, ha nincs mit mondanom."

Ha magabiztosságra szeretne szert tenni, miért ne tehetné azt, ami biztonságot ad, amikor beszélnie kell? „A teljes szeretet kiűzi a félelmet", írja János apostol. A lelkiismeretes felkészülés is ezt teszi. Dániel Webster azt mondta, hogy ha félig felkészülten jelenne meg hallgatósága előtt, ugyanolyan kényelmetlenül érezné megát, mint ha félmeztelenül állna eléjük.

Soha ne tanulja meg a beszédet szóról szóra