CSAPÁSOK

Edina arra ébredt, hogy valami kellemetlen zaj hatol a fülébe. Egy ideig próbálta nem tudomásul venni. Úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, ez a valami meg majd csak elmúlik, lehetőleg hamar, sőt most mindjárt!

De a kellemetlen érzés benne maradt. Teljesen abszurd gondolata támadt: éjszaka elvitték valahová az ágyát! Vagy a bérelt lakással együtt, vagy anélkül. Netán az egész négyemeletes épületet..? Valami varázsló lehetett a dologban, aki képes felkapni egész épületeket és letenni valahol, a város másik végén. Úgy érezte, még félálomban van, ezért szabad neki ilyen ostobaságokra gondolnia.

Az eszébe sem jutott, hogy talán inkább egy zajkeltő szerkezetet vagy mesterembert hoztak ide. A tudata tisztulni kezdett. De nem eléggé, mert akkor meg arra gondolt: ha ma tényleg péntek van és tizenharmadika, akkor ennek köszönheti ezt a rossz ébredést. A feje nem fájdult meg, de minden más rosszul indult, úgy érezte.

Percekkel később már tisztult tudattal feküdt az ágyán. Tudta, hogy a zajt egy, a szomszédos építkezésen dolgozó munkás okozza valami fémvágóval, amely ütemesen fel-felvijjogott. Tudta azt is, hogy hat óra múlott tíz perccel. És tényleg péntek volt, tizenharmadika. Még szerencse, hogy mindez nem télen történik. Tavasz volt éppen, május, az embereket a városban mindenhol élénk virágillat fogadta. A fák és a cserjék a parkokban most virágoztak, némelyik erkélyen pedig valóságos csoda-zuhatagok lógtak lefelé.

„Na, menjünk neki ennek a napnak is”, buzdította magát, és engedelmeskedett önnön utasításának. Irány a fürdőszoba, aztán a csöppnyi teakonyha, ahol kávét készített. Kicsi volt ez a lakás, de több mint egy éve élt itt, megszokta, kedvelte. Elég jó helyen van, innen nincs messze a könyvelő iroda sem, ahol dolgozott. Egyetemre nem járhatott, árva lévén nem volt, aki állja a költségeket, és mivel nem is volt túl jó tanuló, hát ösztöndíjat sem kapott volna. Ezért érettségi után csak a kétéves könyvelői iskolát járta ki. Persze ez sem rossz, ha az ember kifog egy jó céget, ahol sokat fizetnek, már eleve azért is, hog