: István Nemere
: Kalózok A kalózkodás története
: Adamo Books
: 9789634533757
: 1
: CHF 3.00
:
: Geschichte
: Hungarian
: 216
: DRM
: PC/MAC/eReader/Tablet
: ePUB
Röviden és velősen foglalta össze a szerző mindazt, amit a tengeri rablókról tudnunk kell. Az utolsó háromezer évben folyamatosan léteztek kalózok és mint kiderül a könyv végén, bizony léteznek ők ma is. 'Köszönik szépen, jól vannak a huszonegyedik században is' - mondhatnánk keseregve. Mert bizony a kalózok a történelem során mindig sok kárt okoztak, emberek százezreit taszították nyomorba, rabszolgaságba, vitték a halálba és pusztítottak el sok értéket.

Ugyanakkor voltak közöttük nagyon eredeti emberek is. a könyv lapjain olvashatunk vidám és kevésbé vidám életrajzokat, hihetetlen kalandokat kalózokról, elrejtett kincsekről, nőkről és férfiakról, történelmi személyiségekről és eseményekről. Mindez az utolsó szóig igaz.

 

1.
Így kezdődött…


Kalózok…! Ez a szó mást mond a tengertől távol élőknek és nagyon is mást jelent a tengeri népeknek. Így volt ez már több ezer éve.

Míg azoknak, kik számára ez a népség nem jelentett soha veszélyt, a szó csak romantikus harcosokat vagy képregény-szerű vad hősöket idéz fel, addig az érintett népek és társadalmak számára sokszor a legnagyobb létező veszélyt jelentette. Ha valahol tengerparton, szigeten, vagy künn a nyílt tengeren felharsant ez a szó, mindenki ereiben megfagyott a vér. KALÓZOK…! Ez maga volt a végső borzalom, a rettegés utolsó és leggyötrelmesebb szintje.

A békés kereskedő vagy utasszállító hajóknak az ókortól a legújabb korig nem volt nagyobb ellensége, mint a kalózok. A tengerparti védtelen kis falvak vagy fallal körül nem kerített városok őrszemei is éjjel-nappal azt figyelték, nem bukkannak-e fel váratlanul a jellegzetes vitorlák a láthatáron, nem jönnek-e a kalózok?

Azok, akiket idegen nyelveken „pirátoknak” neveztek, a legtöbb nyelven ma is ezt a szótőt fedezhetjük fel. Amely különben az ógörög „pejran”-ból származik. Ez próbálkozást jelentett, olyanokat, akik a tengeren próbáltak szerencsét. Ebből lett aztán a római birodalomban a latin „pirata”, amely később átkerült a legtöbb európai nyelvbe. Ne felejtsük el: bár a kalózok rémületet hintettek szét mindenfelé – voltak helyek és idők az emberi történelemben (részben vannak is…), ahol és amikor a „kalóz” szót tisztelettel ejtették ki, e foglalkozás űzőit bámulták és sokan szerettek volna csatlakozni hozzájuk. Mint majd látni fogjuk, a kalózok itt vagy ott néha valóságos államot is alapítottak és egy ideig működtettek.

Mert hát akadtak kalózok, akik az állami legalitás fényében és a háborúk idején dolgoztak, csak a valódi, „legális” ellenséget támadták meg és fosztották ki – ezeket sokszor egekig magasztalták és hősnek számítottak, akár a hadvezérek. Voltaképpen katonák voltak, tengeri katonák, akik sajátos „szabadcsapatot” vezettek az ellenség ellen.

És voltak a tengeri rablók, a teljességgel elítélendő és elítélhető közönséges bűnözők. Akik csak annyiban különböztek a többi rablótól, útonállótól, hogy fosztogatásaikat, erőszaktevéseiket nem a szárazföldön, hanem a tengeren, hajók által hajtották végre. Persze az is megesett, hogy több kalózhajó legénysége összefogott és sz