NAGYÚR, KALANDOR, POLITIKUS
(Enyingi Török Bálint különös élete)

Azt sem tudjuk pontosan, hogy Török Bálint mikor született – akkoriban az emberek nem mindig tartották szükségesnek feljegyezni az efféle fölös dolgokat. Bálint úrfi valamikor 1500 körül jöhetett a világra. Különös idők voltak azok, mert hát nemrégen halt meg Hunyadi Mátyás király, és még jó két évtized választotta el az országot Mohácstól.

Török Bálintot a kortársak egy része rablólovagnak láttatja, hatalmával kérkedő és azt folyton bizonygató gőgös nemes úrnak – mások szerint meg hazáját szerető és azt védelmező bátor katona, sőt kedvelt hadvezér volt. Nem lehetünk egészen biztosak abban, hogy melyik kép az igazi erről az emberről.

Apja, Török Imre arisztokrata, gazdag nagyúr, aki Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak volt nélkülözhetetlen híve, később Ulászló király jóvoltából rábízták Nándorfehérvár (Belgrád) védelmét. Ez volt akkoriban a legfontosabb magyar vár, az ország déli kapuja, és sejthetően a kis Bálint is itt gyerekeskedett az apja mellett. Korán kitanulta a katonai mesterséget. Ám mire eljött az első török támadás ideje, az apja rég halott volt, fia pedig, éppen csak cseperedő fiatalként nem sokat tehetett a közeledő török sereg ellen. Az Úr 1521-ik évét írták akkor, mikor is a török elfoglalta a várat, és tovább vonult az ország ellen. Bálint úrfi Erdélybe menekült. Két évvel később megházasodott: egy tekintélyes budai sváb polgárember, Pemfflinger János Katalin nevű lányát vette el. Bálint úrfi mellett szól, hogy nem a magyar arisztokraták között keresett feleséget. Máskülönben Katalin asszony jó választásnak bizonyult, mint majd látni fogják.

Akkoriban a törököt mindenki „tereknek” mondta és írta, és bár furcsa, de a korabeli források is „Terek Bálint” úrról szólnak. A fiatalember a fenyegető török veszedelem miatt felajánlotta a királynak a kardját, és éveken át szolgált a Délvidéken. Az 1526-os országgyűlésen már világos volt mindenki számára, hogy Szulejmán szultán ismét megindult, és addig nem nyugszik, míg Magyarországot el nem foglalja. Mivel „Terek” Bálintot jó katonának ismerték, fiatal kora ellenére komoly beosztást kapott Mohácsnál: egyike lett azoknak, akikre a fiatal király, II. Lajos védelmét bízták.

Amikor Mohácsnál egymással szemben felsorakoztak a seregek, még mindenki bizakodott. Nem Bálint úr tehet róla, hogy végül is nem sikerült megvédeni a király életét. Közvetlenül a csata előtt egymásnak ellentmondó parancsokat kaptak a testőrök, őket is bevetették a harcba, hisz a magyarok kevesen voltak a túlerő ellen, így mindenkire szükség volt