A rajongó

Sarah álmosan ébredt.

„Ilyesmi is csak velem fordulhat elő” – gondolta. Mert hogy úgy vélte: ha valaki valamennyi alvás után felébred, nem akkor érzi, hogy még nem aludt eleget, hanem majd később, délben, vagy délután… Deő egy ideje, ahányszor esteatitokkal foglalkozott, mindig túl sokáig maradta számítógép előtt. Nem volt képes abba­hagynia munkát, mert egyre csak jötteka fejébőla gondolatok,a szövegszerkesztőn alig tudta követni. Így aztán mindig beleszaladt az éjszakába, és amikor végre bedőlt az ágyba, még akkor is telve volt egy másik világ izgalmával.

„Ez is azŐhibája!”, mondta ki most hangosan, és nagyot nyújtóz­kodott. Felült az ágyban, és álmosan pislogva próbált körülnézni. Hirtelen elképzelte önmagát, szinte látta kívülről, amint gyermeki arckifejezéssel bambul az ágybana takaróra tett kézzel. Nevetséges lehetek, jutott eszébe, és el is mosolyodott. Gondolatban visszatértatitokhoz. Nem csakő nevezi így: valóban az. Most még nincs egyetlen ember sema világon, aki tudna róla. Csakő egyedül, aki készíti, aki esténként visszatér hozzá… Azt is tudta, ki lesz az első, akinek megmutatja majd, önként, sőt, nagy lelkesedéssel, ugyanakkor hatalmas szorongással is.

Megráztaa fejét, mint aki elhessegetia gondolatokat. Még nem jött el ennek az ideje. De már csak pár nap, és akkor