1. A szökés

Amikor reggel felmentek a dombtetőre, szinte az egész világot látták.

Persze csak így hitték. Jólesett arra gondolni, hogy ha maguk nem is, legalább a szemük elszaladhat nagyon, nagyon messzire. Hogy ellátnak oda is, ahová soha nem fognak eljutni. Valahol talán ott volt a tenger is, nem olyan messzire. Néha esténként érezték az onnan áradó sós levegőt. Ez az illat szinte elringatta őket, törődött testük nem is érezte a fájdalmat.

Reggelente, amikor munkába indultak, gyomrukban csak az a lötty, amit előbb kaptak - feltárult előttük a táj. A kopár dombok, amelyeken csak néha nőtt zöld fű. A birkanyájak, amelyek fel-feltűntek ezeken a dombokon. Messziről apró fekete bogaraknak látszottak, ahogyan legeltek. Mellettük mindig volt egy vagy két vékonyka vonal - a gyerekek, akik vigyáztak az állatokra. Ezek az apró pásztorok sohasem mertek közelebb jönni a völgyhöz. Tudták, ahogyan mindenki széles e környéken, hogy a foglyokkal beszélni nem szabad. Be sem kiabálhatnak. Akit az őrök ilyesmin rajtakapnak, azt elfogják és megláncolják. Hiszen a bányának mindig szüksége van újabb és újabb rabokra.

Mamud akkor már nagyon rossz bőrben volt. Hát a lábláncukat is Tark cipelte. Ami nem is volt olyan egyszerű dolog, mert a szerszámokat is neki kellett vinnie -Mamudnak azon a napon már nem maradt sok ereje. Talán csak annyi, hogy elvánszorogjon a gödörig. Amikor a tekintetüket elkapták a távoli láthatártól, nem keresték már a valahol nyugaton csillanó tengert, sem a távoli dombokat, meg azt az alig kijárt földutat, amelyen - remélték sokáig - egyszer majd elmennek innen. De ma már tudták, hogy az a nap aligha következik be. Hamarabb halnak meg itt, semmint hogy valaha is visszanyerhessék szabadságukat.

Mamud lekapta szemét a távolról és csak annyit mormogott:

Most láttam utoljára. Este már nem jövök fel…

̶̶ Csak nem hiszed, hogy a munkafelügyelő gyaloghintót küld majd érted? - próbált tréfálni Tark, bár ehhez neki sem volt sok kedve. Mamud nem válaszolt, látszott, minden erejét megfeszíti, nehogy elessen. Tark vitte a kalapácsot, a vésőt meg a széles lapátot. A réz elég puha fém, hamar elkopik. Mióta itt vann