1

Perzselt a meleg. Még alkonyatkor is. Semmi levegő.

A piac olyan volt, mint egy sivatag, a gömbakácok levelei össze voltak zsugorodva s porral fedve. Minden porba volt temetve, az út, a háztetők, az ablakok, az emberek, minden poros volt, még az ég is.

A Hungária-hotel nyitott ablakaival tüdővészesen lihegve nézett le a piacra. Előtte az ország legrosszabb Kossuth-szobra, vastagon, rövid lábakon s portól szürke mentéjében úgy áll, mint a polgármester hajdúja, aki dobolni akar, de előbb még felemeli a kezét, hogy letörölje a homlokáról az izzadságot.

A terraszon a márványasztalok vastag porréteggel voltak letakarva, s a por egyre szitált, a vastag, zsíros levegő forrón jött, s hozta a lágy port.

Két fiatalúr ült a sarokasztalnál, a muskátlikorlát alatt. Csillogó, friss víz mozgott előttük. A pincér ebben a percben tette le; csak ez csillogott e pillanatban ebben az egész világban s még mozgott a felszíne a szürke nikkeltálcán, a vastag falú pohárban. A pincér betegen fújt a levegőbe, megtörülte homlokát, s visszament, be a kasszához, ahol néhány öreg kigombolt ingnyakkal, izzadva beszélte meg a Krajzler sikkasztásának legújabb híreit. Vajjon kijutott-e Amerikába?

Most a hotel előtt fess falusi bricska állott meg.

Az egyik fiatalember meglökte a másikat:

- Pista!... - és óvatosan intett oda: - Nézd! Laci!...

Ez is látta, ki van a kocsin, sőt mereven nézte, mint a vadász a hirtelen feltűnt vadat. De óvatosan, lesből.

A kocsison fehér csíkos szürke vászonruha volt, fején fehérre porozódott fekete strucctollas kalap. Lila hajtókája volt, még a bajsza is fehér volt a portól, s közönyösen nézett a lovaira. A gazdája ahhoz képest még fiatal férfi, feltűnő higgadtan mozdult, lustán állott fel s szállott ki a kocsiból, oly hallatlan nemtörődömséggel, mintha a lábainak s kezeinek maguktól kellene elvégezni az ő úri kiszolgálását. Úgy lépett ki abból a kocsiból, mintha inasok fognák a hóna alatt, s őneki azt se kellene tudni, hova lépjen, gondoskodnak arról: a cipők s a kesztyűk. Csak az angol clownok tudják ezt: súlytalanná tenni a testet a mozgás közben. Óriási erő kell hozzá. Vagy nyíri elegáncia.

Valamit mondott a kocsisnak, rá se nézve, s a legnagyobb csoda, hogy az megértette s mindjárt közölte a lovaival s azok megindították a kocsit.

- S Vilma? - mondta a fiatalabb úr. - Baba?

De a másik meg se moccant, csak nézett mereven a vadra. A terrasz korlátja