FILLENTŐ
Volt az én kis pajtásomnak,"Fillentő"-nek más neve is, de már arra nem is emlékszem. Csak így hívták őt, mert sose mondott igazat. Mikor pedig erősen ráripakodtak egy-egy hazugság után, lesü- tötte kis konok fejét, s rendesen azt dunnyogta: - Én nem hazudok. - Hát? - Csak fillentettem. A sok füllentés után rászáradt a Fillentő név, s még a tanító úr is így szólította: - No, Fillentő, tudod-e a leckét? Amire ő rövidesen azt füllentette, hogy: - Tudom. Pedig bizony nem tudott ő soha egy leckét sem. Hanem ezért kifüllentette magát a legnehezebb kérdés után is, mert ehhez aztán úgy értett, hogy mindenki bámult rajta. Még a tanfelügyelő is azzal jött iskolát látogatni, hogy: - Na, hadd lássam, hol az a híres füllentő! A mi kis pajtásunk felállott, borzas fején százfelé meredezett a kócos haj, s pisze orrát olyan komikusan rángatta, hogy mi, többiek, rögtön elkezdtünk vihogni. Még a tanító úr is mosolygott a bajusza alatt, de a tanfelügyelő úr nemhiába volt vaskalapos, komoly maradt. - Hát te vagy az? Mért nem fésülködtél ma, fiam? - Fésülködtem én - füllentett ő egész komolyan, mi pedig vígan lestük, mi fog ebből kisülni. - Ne hazudj! - szólt a tanfelügyelő úr, ki még nem volt hozzászokva, hogy kell a kis Fillentővel beszélni. - De igen, édesanyám fésült meg, van neki egy aranyfésűje, amit a királytól kapott ajándékba. A nagy szakállú úrnak egész elnyúlt a képe bámulatában erre a nyilvánvalóan képtelen hazugságra. A tanító úr odafordult hozzá, s így szólt mosolyogva: - Nincs is édesanyja, egész kicsi baba volt, mikor meghalt, most a falu tartja sorkoszton, mindenki szereti, mert különben jó gyerek, és igen mulatságosan tud füllenteni. A tanfelügyelő úr soká komolyan nézett rá, s így szólt: - De kisfiam, te már elég nagy vagy ahhoz, hogy belásd, senki sem él hazugságból, sőt az Isten legjobban bünteti azt, aki hazudik. Hát miért nem szoksz le erről a csúnya rossz szokásról? Látod, pajtásaid sohasem hazudnak, senki sem hazudik, hát te miért teszed? Jobb volna, ha a leckéd megtanulnád, és szorgalmas, okos ember lenne belőled. - Megtanulok én minden leckét - mondta bűnbánóan Fillentő. - Igazán? No, hát akkor mondd meg nekem, halottad-e hírét az igazságos Mátyás királynak. - Hogyne. - Na, beszélj valamit róla. Az egész iskola Fillentő felé fordult, úgy lestük ragyogó szemmel a gyönyörű feleletet. Ő pedig elkezdte: - Tegnapelőtt kimentem az erdőbe (halk kacagás hallatszott, mert a falunk határában nincs is erdő, sehol sincs, csak arra a mádi hegyeken), és ott minden fára fel volt írva krétával, hogy itt járt Mátyás király, és az utolsó fához oda volt kötve a kolozsvári bíró, és M
