1 UP

Sötétség vesz körül. Egy zseblámpával világítok körbe a szobában. Úgy rémlik egy ajtón jöttem be ide … Igen, volt itt egy ajtó, és az ajtó mellett egy villanykapcsoló … Csak egy pillanatra kapcsolt fel a lámpa, majd egy villanás, és újra sötét lett. Azóta nincs ajtó.

Ha ez álom, és erősen koncentrálok, akár át is tudok lebegni a falakon. Egy irányított álomban bármit lehet, csak erősen akarni kell. Első próbálkozásra nem enged, de másodikra már érzem, hogy légiessé válik a fal. Már majdnem átérek, mikor hirtelen visszaránt a szoba.

“Nehh shiess úgy Bhhhen!” szól rám a mély, szörnyű hang. Rávilágítanék, de már nincs a kezemben a lámpa. “Ehzt kereshhhed?” világít az arcába a gumibaba fej rémisztő vigyorral.
“Áhhh! Hagyjál békén!” már órák óta kavargok ebben az álomban. Nem találom belőle a kiutat.
“Nhem ahzért jöttél le idehh, hogy fhhalakon járkhhálj áthhrr!”
“Nem?”
“Szembehh khhell nézz a démonaidhhal Bhhen! ... Emlékszhherr?”
“Mire?”
“Hogy miért hagytad othh a Fhhöldethr?”
“Hogy szembe nézzek a démonaimmal?”
“Neehm. Phont, hogy előhlük fhutsz azhóta issh. Ne menekhhülj fhholyton! Eshhünk vhhégre thhúl rajtahhrr!”
Erővel ragadja meg a fejem két oldalt.
“Ne!”
“Nehh ellenkezhh! Fhheleslegeshhrrzzzz.”
A gumifejből valami zúgó, zizegő hang tör elő. A száját egyre nagyobbra tátja. Sötét torkából rajzani kezdenek a sötét fullánkok.
“Ne!” teljesen lebénít a félelem.
A száj már akkorára nyílt, hogy akár egészbe leharaphatná a fejem. A fullánkok berepülnek a hajam alá. Szörnyű szurkáló fájdalom szánt végig a hátamon, a fejem búbjától le a derekamig.
“Áááááh! Ne! Eressz el!”
“Néhhzzrr a szemembrrehhrrr!” hörgi az óriási száj. “Néhhszrr a szemembrreeehh!”

Gyilkos erő préseli a fejemet. Belülről hallom recsegni a koponyám. De pont mielőtt összeroppannék, forróság önti el a testem, és mintha gejzír repítene a plafonon túlra, szállok az égi fény felé.

“Boston, nézz a szemembe!” Charlotte homályos arcát látom a fényben. “Nézz a szemembe!”
Összeszorítom a szemeim, megrázom a fejem, maj